Somogyvár

   “Koppány és Szent László király ma élő utódaiként büszkék vagyunk arra,
    hogy szülőfalunk egykor Somogyország szívének számított”
                                                                                               A település mai lakóinak mottója


Somogyvár a megye legrangosabb történelmi látnivalója már a bronzkorban is lakott környék volt, ekkoriban a Balaton még a Kupavár-hegy lábát nyaldosta.

A kutatások szerint a település volt a lázadó Koppány vezér szállásterülete. Géza fejedelem halála után a sztyeppei szokásjog alapján Koppány igényt formált a fejedelmi címre, de ezt Géza családja nem ismerte el, ők Vajkot ( I. Szent István) tették meg örökössé. A lázadó vezér serege Somogyvárról indult meg Veszprém ostromára 997-ben. A Várpalota környéki csatában azonban Szent István seregei győztek, jelentős (bajor) idegen segítséggel. A csatában elesett Koppány is, testét a legenda szerint István felnégyeltette és az ország négy várának (Győr, Veszprém, Esztergom, Gyulafehérvár) a falaira elrettentésből kitűzette.

Legendák feljegyzése szerint a szlavóniai hadjáratból hazatérő lovagkirály, I.(Szent) László a Várhegy alatt elvonulva megfogadta, hogy itt bencés rendi apátságot alapít. E cél elérése érdekében a franciaországi Saint Gilesből bencés szerzeteseket hozatott. A domb tetején hatalmas monostort építettek fel, román stílusban, Szent Egyedről elnevezve. A kolostoralapító király halálakor (1095) végakaratának megfelelően itt helyezték végső nyugalomra, majd a hamvakat 1106-ban átszállították Váradra, a régi Székesegyházba (ugyancsak Ő alapította) végső nyughelyére. I.Lászlót 1192-ben avatták szentté.

Szent László szobra

Az apátságban jelentős kultikus és kulturális központ alakult ki, a barátokat hosszú időn keresztül Franciaországból küldték. A monostor épületegyüttesét a XII. sz.-ban erős várfalakkal vették körül,  ami így már erődítményként is funkcionált.

A monostor makettje

Az 1220-as évektől a királyi birtokon lévő épületegyüttes a vármegye okiratainak őrzője, majd ispánsági székhely, azaz Somogy vármegye székhelye lett, bő 500 esztendeig. Villongások következtében többször cserélt gazdát, mígnem 1410-ben Luxemburgi Zsigmond a Marczali családnak adományozta, királyi városként. A feljegyzések szerint a vár ekkorra már romos állapotba került, melyet az új tulajdonosok sem állítottak helyre. 1474-től örökösödés folytán a Báthoriak kerültek a környék élére, ezt követően az enyingi Török família lett a gazdája.

A bencések a XVI. sz. első feléig működtették a kolostort, majd a mohácsi vereség után az oszmán fenyegetettség hatására, falait megerősítették, a tornyokból bástyákat építettek, így végvárként is funkcionált. 1543-ban a törökök sikerrel megostromolták, kifosztották az apátságot. Az elmenekült szerzetesek soha többé nem tértek vissza a falai közé.

A romok madártávlatból

A törökök kedvező fekvése végett erődítménynek használták, majd a monumentális épületegyüttes lassan az enyészeté lett. A török kiűzése után a Széchenyi család birtoka lett és maradt ez egészen a XX. századig.

Az egykori templomban

A terület feltárását Bakay Kornél vezetésével 1972-ben kezdték meg. 1983-tól történelmi emlékhely. A feltárt és felújított romokat 1991-ben nyitották meg a látogatók előtt az alapítás 900. évfordulója alkalmából. A Szent László Nemzeti Emlékhely modern látogatóközpontját 2015-ben adták át. A belépő megvásárlását követően interaktív kiállításon csöppenhetünk bele az egykori, nemzetközi jelentőségű monostor hétköz- és ünnepnapjaiba és ismerhetjük meg a hajdani épület pompáját. Miután megismerkedtünk ezekkel, a Kupavár csúcsán lévő apátsági romterületet egy romantikus és vadregényes lépcsős erdei sétaúton közelíthetjük meg.

Az épülő tátogatóközpont madártávlatból

Ösvény a romokhoz

A látogatóközpont főbejárata

Lakótér

A rendszerváltás óta minden évben megrendezik a Szent László Napokat (június végén), mely során nívós művészeti alkotásokat mutatnak be az apátság területén. Többször szerepelt már a repertoáron az István a király c. rockopera, melynek ideális díszlete a romos épületegyüttes.

Várkút a levendulásban

Somogyvár a Kaposvár-Fonyód közötti közút mellett helyezkedik el, így autóval és autóbusszal is könnyű megközelíteni. A település északi végén kell elkanyarodni a romok irányába, amire táblák is figyelmeztetnek A Fonyód-Kaposvár vasútvonalnak is van megállója a faluban, ahonnan gyalog a  jelzésen érhető el a Nemzeti Történelmi Emlékhely, miközben érintjük Koppány Vezér emlékművét a Szentesica-forrásnál.

A Történelmi Emlékhely egész évben látogatható. Csekély belépti díj ellenében tehetünk egy kellemes sétát a régmúltban a gondozott, ápolt sétányokon és a még romokban is lenyűgöző  épületek közt. Megállhatunk egy néma főhajtás erejéig a lovagkirály egykori sírja előtt. Ha szerencsénk van olyan időszakban érkezünk amikor a Szent László lovagrend tagjai állnak díszőrséget (korhű ruhákban) a kolostoralapító sírjánál.

A lovagkirály sírja

A bátrabbak, akik nem szenvednek tériszonyban, felmászhatnak a fából és vasból készült a vár észak-keleti sarkában található kilátóba. Ha sikeresen leküzdöttük a magasságot, lábunk alatt terül el az apátság monumentális épülete. Igazából ekkor látszanak a méretei. Kicsit távolabb nézve északra és nyugatra közvetlen előttünk terül el a Nagyberek, a fonyódi és boglári Várhegyek mögött aztán felcsillan a Balaton kékes-zöld, hatalmas víztükre. Kicsit távolabb nézve szemünk elé tűnnek a Tapolcai-medence tanúhegyei és a Balaton-felvidék hullámos területe. Szerencsés időjárási körülmények közt feltűnik Somló lapos teteje is. Keletre a  Külső-Somogyi-dombság lankásai hullámzanak és a Balaton keleti medencéje is feltűnik a Tihanyi-félszigettel és az Apátsággal.

A kilátó

Panoráma a kilátóból

A történelmi barangolást befejezve lesétálhatunk még a Kupavár-hegy nyugati lábánál lévő Szentesica-forráshoz, melyhez irányító táblák vezetnek el. A forrást, melynek vize iható, egy kellemesen lejtő mélyúton keresztül érjük el, árnyas fák közt. A legenda alapján csodatévő hatást tulajdonítanak a forrásnak, valamint szintén mondák utalnak rá, hogy Szent István itt mosta meg a kezét Koppány legyőzését követően. Bár ez eléggé hihetetlennek tűnik, mivel  jelenlegi tudásunk szerint a végső csata több mint 100 km-re zajlott innét.

Útjelző

A méltatlan foglalat

2001-ben a forrásnál egy parkot alakítottak ki, ahol egy Koppány Emlékművet állítottak. A park valamint Koppány vezér emlékezete megérdemelné, hogy kicsit nagyobb odafigyeléssel ápolt, gondozott környezetben látogathassuk meg a helyet és talán a forrás megérdemelne egy normálisabb foglalatot is.

Koppány vezér emlékműve

>> Hács