Gyugy
Gyugy címere
Miután kikapaszkodtatok a sáros völgyből, egy hangulatos erdei gerincúton vándoroltok, ahol a megfelelő helyeken nem árt már kikandikálni és keresni a Balaton látképét. Vadregényes, romantikus mélyútban fogtok beérkezni Gyugy községbe. A falu már az avar korban is lakott település, ezt a régészeti feltárások során megtalált Avar-kori temető is bizonyítja.
Honfoglaló eleink a diófát “gyugynak” hívták és mivel a környéken már akkor is rengeteg diófa volt, ezért róla nevezték el a települést. A környéket Somogy nagy részéhez hasonlóan a Bő nemzetség foglalta el szálláshelyül. Ennek a nemzetségnek volt a leszármazottja I. Izsép, aki a faluban templomot építtetett, román stílusban. 1231-ben szentelték fel és a mai nap is használják Istentiszteletek tartására a szépen felújított, karbantartott műemlék épületet.
A falu és környéke a történelem során sok nemesi család tulajdonában volt, közülük csak a jelentősebbeket sorolom fel (enyingi Török Bálint, a Tóti Lengyel család, Széchenyi György családja, a Jankovics és a Kacskovics család). Meg kell még említeni a klasszicista stílusú Kacskovics kastélyt (mellette robogunk el a faluba érve), melyet a család Ignác nevű tagja épített 1865-ben. A főúri lak nevezetes volt 7000 kötetes könyvtáráról, melynek több ritkaság is a tulajdonában volt. A gazdasági épületeket és gyönyörű parkot is tartalmazó birtok a II. világháború után pusztulásnak indult. Elgazosodott, romos épületeit egy német család vásárolta meg, elvégezték a kezdeti állagmegóvásokat, de tovább nem igen jutottak a felújításban. Napjainkban újból látványosan romlik az állapota. A kastély nem látogatható!
A török uralom alatt a defterek Nagy-Gyugy néven említik és összesen két portát tüntetnek fel. Ma körülbelül 300 fő lakja a falut, igen népszerű (köszönhetően szép fekvésének) a külföldi letelepülők közt. A legenda szerint “Gyugynak harangot hozott a víz”, erre épülve alakult ki búcsújáró-hely mivolta. Erről a helyiek így emlékeznek meg:
„A „Megyünk Gyugyra Búcsúra” szólás keletkezése: A török hódítók közeledésének hírére a falu lakói elvitték a templom harangját egy közeli völgybe, ahol elásták. A mohácsi vész és Szigetvár eleste után a török Gyugyot sem kímélte, a falu elpusztult, temploma leégett, így a harang sorsa is feledésbe merült. A 150 éves oszmán uralom elmúltával, a törökök kivonulásának évében egy felhőszakadás kimosta a harangot a földből, melyet a falu lakói jelenségként éltek meg (a helyet a mai napig „szentgödör”-nek nevezik). A hír, hogy „Gyugynak harangot hozott a víz”, gyorsan terjedt a vidéken, és a falu rövidesen búcsújáróhellyé vált. A környékről 40-50 km-es körzetből évente több száz ember gyalogosan és szekéren érkezett a gyugyi búcsúkra. A zarándoklatok egészen az I. világháborúig folytatódtak, amikor a harangot hadi célokra beolvasztották, így az ereklye elvitelével véget értek a búcsúzók, zarándoklatok. A búcsújárás hagyományát a falu lakói 2000-ben élesztették újjá, ettől kezdődően minden évben a Pünkösdöt megelőző vasárnap várják a zarándoklatra érkezőket.”
Gyugy jelenkori fellendülésének motorja Jelenka György polgármester, aki 1994-es megválasztása után a lepusztult, haldokló faluból kitartó, tudatos munkával egy virágzását élő települést varázsolt. A helyiek azóta is hivatalában tarják a polgármestert. Érdekesség, hogy bármilyen színezetű volt a regnáló kormány, a falu mindig tudott forrásokat szerezni a település csinosításához, fejlődéséhez.
Homokbánya működött a romos Árpád-kori templom alatt, ebből alakították ki a II. János Pál dombot. A dombra felvezető kálváriát Nemzetünk Csillagai Emlékösvényének nevezték el, mely rendhagyó módon 21 stációból áll. A vezeklés szakaszainak tábláin nem Krisztus szenvedése jelenik meg, hanem híres magyarok emléktáblái.
Az érdekes stílusú és funkciójú Örökkévalóság Parkját a temetőben 2007-ben maga Paskai Bíboros szentelte fel.
Gyugy bár Lengyeltóti felől is megközelíthető közúton, mégis zsáktelepülésnek számít, a tömegközlekedési eszközök Szőlősgyörök felől közelítik meg. A községben minden látnivaló példa értékűen ki van táblázva, mindenhol információs táblák találhatóak, melyek rengeteg tudnivalót tartalmaznak.
Gyugyot elhagyva aztán megérkezünk a Balatonboglári borvidék óriás táblái közé, amelyek hosszú kilométereken elkísérnek majd a további utunkon. Szőlősgyörök fölött járunk, jönnek sorba az értékes dűlők: Banyászó, Sínai-hegy, Páskom, Gérihegy. Ez utóbbinál aztán nem árt figyelni, mert ahol le fog esni az állatok a csodás panorámától, ott már pár méterrel túl is mentetek a következő igazolóponton. …ja, majd elfelejtettem ezen a szakaszon érdemes már nyitott szemmel járnotok, hátha útba esik egy-két hangulatos pincészet is. És ez a veszély innen már jó nagy darabon fog rátok leselkedni!
Landorn, az elhagyott falu
Aztán ahogy végeztek az adminisztrációval, hosszú ereszkedésbe kezdetek és megérkeztek az egykor létező település, Landord falu hűlt helyére. A településre ma már csak egy gesztenye fasor emlékeztet, valamint egy halastó, melyet a természet teljesen visszahódított. A környék a boglári szőlőtermő területek egyik legértékesebb része.
