Béndek

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

Béndek, vagy más elnevezéssel Béndek-puszta már az ókorban is lakott település volt a Somogy megyei Hács közelében. 1983-ban teljesen elnéptelenedett. Ami belőle megmaradt, azt birtokba vette a természet és az idő szinte teljesen megsemmisítette. A DBV túra során most ide vetődünk el.

A tervezésekor már nagyon hamar eldőlt, hogy ez az egyszervolt falu része, sőt igazolóhelye is lesz a mozgalomnak. A nosztalgia kicsit öncélú is, hiszen feleségem felmenői innét származtak el az 1950-es évek esztelen viharai során és szeretnénk az ő emléküknek és az akkori életközösség előtt is adózni. Egyben fel szeretnénk hívni a figyelmet a csodálatos természeti környezetben található településekre is  melyek a mai rohanó, urbanizálódó helyzetben fokozottan ki vannak téve az elnéptelenedés veszélyének. Szívfacsaró az ilyen településekre rátalálni, pláne ha tudjuk, hogy napjainkban is számtalan falu van kitéve a kihalás veszélyének.


Béndek település régészeti leletei bizonyítják, hogy már az ókorban is lakott volt. Erre vezetett Észak-Itáliából a Duna felé tartó hadi út, melynek védelmére a rómaiak és az avarok is fegyvereseket telepítettek a környékre. A honfoglalás környékén szlávok lakták, kik az évek folyamán elmagyarosodtak. Első írásos említése az Árpád-korban (1237) történik, ebből az időszakból templomrom is maradt ránk. A kora gótikus, egyhajós, keletelt templomból ma már csak nagyon kevés látszik. Pár oldalfaltöredék és boltív emlékeztet rájuk. A romok mellett feltártak egy edényégető medence maradványait, és előkerült egy másik igen fontos lelet is, a Wulfila gót betűs Újtestamentum fordításának töredéke is. A faluban és környékén először 1949-ben, majd 1956–57-ben folytak régészeti feltárások, mikoris több értékes lelet is előkerült.


Ekkortól több nemesi család birtoka is volt, a település ún. jobbágyfaluként funkcionált. A török időkig gazdája volt többek közt a Kanizsai család, enyingi Török Imre, enyingi Török Bálint, Tahy Ferenc (kanizsai várkapitány). A falu és a temploma először az 1590-es években pusztult el. Ekkor egy török portyázó csapat elől a falu lakossága a templomba menekült, amit a törökök felgyújtottak, és mindenki bennégett. Ezután valószínűleg elnéptelenedett, és csak a 18. század első harmadában telepítenek újra jobbágyokat a környékre, művelni a gazdag földeket és erdőket. Ekkoriban a Jankovich és a Lengyel család osztozott a környéken. A falut ekkor Kis-Béndek és Nagy-Béndek néven említik.


A 19. század közepén Kis-Béndek Kacskovics Mihályé, akinek a közeli Gyugyon voltak birtokai. Míg Nagy-Béndek gróf Nicky Emmánuel tulajdonába került, és nagyjából 300 fő lakott itt. A két településrész közt helyezkedik el a középkori gótikus templomrom, a temető és a klasszicista stílusú templom, melyet 1857-ben a Nicky család építtetett.


Tulajdonképpen ma már csak ez a rész maradt meg, és emlékeztet az egykor szebb napokat látott, csodálatos környezetben fekvő településre. A két nemesi család felvirágoztatta a települést, komoly gazdaságokat alakítottak ki, és mindkét família kastélyt épített. Főleg állattartással és gabonatermesztéssel foglalkoztak, de jelentős volt az erdőgazdálkodási tevékenységük is. Ezekben az időkben telepítették a környék Európa-hírű mogyoró- és dióültetvényeit.


Aztán jött a második világháború és a „nagy szocialista eszme” terjedése hazánkban. Az államosítások után téeszcsé működött a faluban, amit aztán az 50-es években a hácsi tsz-be integráltak. Ezek a gazdálkodási formák nem tudták a korábbi nyereséges üzemeltetést produkálni. 1940-től posta, majd 1950-től bolt is működött a településen. Aztán az 1950-es évek „nagy villamosítási láza” messze elkerülte a falut, szilárd burkolatú út soha nem épült, megkönnyítve elérését. Iskoláját 1965-ben zárták be.


1950 után a két kastélyt engedély nélkül lebontották, és az építőanyagát, valamint az ingóságokat a környékbeliek széthordták. Az iskola bezárása után a falu lakói fokozatosan hagyták el a települést, legtöbben Hácsra költöztek be. Legutolsó lakója 1983-ban hagyta el a falut.


Mára (alig 38 év alatt) a természet teljesen visszavette a területet, és semmi sem emlékeztet az egykori településre. Kivéve a már említett templomot és a temetőt.A temetőbe még egy-két sírhoz évente egyszer-kétszer visszajárnak, de ezen sírok száma is vészesen fogy.


A nagyon romos állapotba került templom felújítását Molnár Zoltán lengyeltóti kántor vezetésével a környék katolikus közössége kezdte el 2009-ben. Legfőbb céljuk megmenteni a templomokat a teljes enyészettől. Sajnos a szűkös anyagi lehetőségek hiányában jóformán csak állagmegóvásra futja, a felújítás nagyon lassan halad. Minden esztendő szeptemberében megtartják a volt béndekiek találkozóját, valamint a Balatonboglári 622-es Gaál Gaszton cserkészcsapat szeptemberben minden évben emléktúrát szervez a templomhoz. Ezen rendezvények bevételét a szervezők a templom felújítására ajánlják fel. Reméljük, sikerül találni valami forrást, mely által komolyabb fejlesztések is lehetővé válnak.


Béndek, a szellemtelepülés Hács zsáktelepülésről közelíthető meg, melyet csak Lengyeltóti felől érhetünk el autóval vagy autóbusszal. A zöld sáv jelzésen haladva megismerhetjük Hács települést, majd elhagyva az utolsó portákat, jön a hadd el hadd. Egy mélyútba érkezünk, mely hol meredekebben, hol enyhébben emelkedik, majd lejt a völgyben. Az év nagy szakaszában még gyalog is nehezen járható, jobbára saras, csúszós, eső mosta mély gödrökkel. A nehézségek jutalmaként aztán a völgy alján felsejlik előttünk ami a faluból maradt, a gesztenyefák árnyékában megbúvó templom és körülötte az enyészeté lett temető. Más dolgunk már nem lesz itt, mint megkeresni a mozgalom igazolókódjait.

<< Hács

>> Gyugy